header.jpg
This template is published under Joomla Perfect

Épület története

 

Építéstörténet

 

A történeti Szabolcs és Szatmár megye határán fekvő falu központjában - a középkori eredetű templom mellett - áll a XVII. század elején épült, 30x10 méter alapterületű, alápincézett, kétemeletes, átellenes sarkain egy-egy toronnyal bővített kastély. A főépület kontyolt nyeregtető, míg a tornyokat sátortető fedi. A téglalap alaprajzú főépület harántfalakkal négy helyiségre osztott tereit az első három szinten fiókos, illetve élkereszt dongaboltozatok fedik, mint ahogy a tornyok alsó két szintjének terei szintén boltozatosak. 

 

Az épület nyílásrendszerét, homlokzatainak vakolatarchitektúráját, valamint belső tereinek kifestését döntően a XIX. század végén, a  romantikus (gotizáló stílusban történt) átalakítás határozta meg. A csúcsíves ablakok, a zömök pártázatokkal lezárt tornyok, a vakolatból formált hangsúlyos, ám keskeny öv- és főpárkány, valamint merev sarokarmírozás valóban egy minden ízében romantikus kastély képét vetítette elénk, melyet a keleti homlokzat első emeleti szintjén másodlagosan kialakított - felhúzható híddal felszerelt - eredetileg ablakokhoz - és ajtóhoz tartozó kőkeretből hevenyészve összeállított - bejárati ajtó, és a homlokzat előtt álló, különben az 1960-ban elbontott rámpás feljárat még inkább kihangsúlyozott. 

 

Az évtizedek során elhanyagolt kastélyt 1960-62 között az OMF (Országos Műemléki Felügyelőség) újította fel. A tervek elkészítésével Ágostházi Lászlót, míg a művészettörténeti- és régészeti kutatással Krámer Mártát és Párner Nórát bízták meg. Beavatkozásuk eredményeként az addig közismert, a XIX. század második felében kialakított és az épület homlokzatait meghatározó romantikus nyílásrendszer megszűnt. Nem kétséges, hogy az 1960-62. évi helyreállítás a XIX. század második felének romantikus nyílásai helyett, az akkori elbontott reneszánsz ablakok visszaállítását tűzte ki célul, melynek alapját az épület északi falának második emeletén kibontott „in situ” (azaz eredeti helyén) ránk maradt, osztó nélküli, reneszánsz, profilos tagozatú kőkeretes ablak teremtette meg. A rekonstrukció során a nyílások egy részében, a kutatás során előkerült - kijavított és kiegészített - kőkereteket helyezték el. Azon ablaknyílások káváinak külső felét - melyekhez nem került elő kőkeret - lapjára állított mészkőlapokkal burkolták be. Itt az egykori könyöklő és szemöldökpárkány, valamint a szárkövek szélességét vakolatba karcolt vonallal jelölték ki. A jelentős felületen megmaradt reneszánsz vakolatot megtartották. 

 

Ágostházi László és munkatársai - a kastély helyiségeit felszabdaló (1950 után épített) osztófalak eltávolításával, valamint néhány, szintén másodlagos ajtó- és ablaknyílás befalazásával - tulajdonképpen az eredeti térrendezést, valamint a XVIII. század első felére kialakult nyílásrendszert állították helyre. Lényeges változásként értékeljük a második emeleti nagyterem - csúcsíves záródású ablakaihoz igazodó - romantikus kifestések megszüntetését. 

 

Az 1990-es évek közepére újfent szükségessé vált a kastély teljes körű felújítása, amelyet az épület úgynevezett „hitelesítő” kutatása előzött meg. Az 1996-ban megkezdett munka 2001-ben fejeződött be. 

 

 A XVI. század végén - a XVII. század elején

épült kastély 

 

Úgy véljük, hogy a Vay-család a XVI. század végén, de legkésőbb a XVII. század elején először egy (akkor még tornyok nélküli) téglalap alaprajzú (30x10 m), alápincézett, kétemeletes, téglából falazott kastélyt éppíttetett.

 

Az épület kőkeretes bejáratát a nyugati homlokzat tengelyében helyezték el. Egykori, valószínűleg erőteljesen kiülő, fehérre színezett, feltehetően többszörösen tagolt főpárkányának ma már csupán, csak első (szimából és hozzá kapcsolódó függőlemezből álló) harmadát ismerjük. A kastély sarkait ( a homlokzat síkjában keskeny vörös sávval keretetett, fehérre meszelt, a fal síkjából enyhén, alig 0,5 mm-re kiemelkedő, az armírozáshoz becsatlakozó osztópárkányt is vörös sávok kísérték.

 

A legtöbb helyiség falait általában fehérre és sárgásfehérre meszelték ki. Ez alól kivételt jelent a földszinti nagyterem, melynek oldalfalait és boltozatát világos szürkéskékre. Ugyancsak világos szürkéskék festés borítja az első emeleti nagyterem oldalfalait, valamint a boltozati mezőket díszítő tulajdonképpen sgraffito - technikával készült vakolatstukkót. A terem észak-déli tengelye mentén, a boltozati vállakról indított, tükrösen ismétlődő virágos, palmettás motívumok a boltozati záradékoknál kialakított geometrikus ábra körül szerveződnek rendszerré.

 

Az építkezés minden bizonnyal többször, talán hosszabb időre is megszakadhatott - hiszen a földszinti nagyterem boltozatán látható felirat szerint a helyiségek boltozásait 1650-ben fejezték be. 

 

A kastély a XVII. század második felében 

 

A kastély azonban nem sokáig állt ebben a formájában. Nem sokkal az építkezés után újabb munkálatokba fogtak. Az épület északnyugati sarkához egy - pártázattal és minden jel szerint (a pártázat mögé) rejtett (sátor)tetővel  -, háromszintes tornyot építettek fel. A pince nélküli torony sarkait trapéz-mintás, kettős sorban rendezett sgraffitoval díszítették. Szintenként egyetlen (boltozott) helyiséget, továbbá az első és második emeleten egy-egy belső aknás rendszerű árnyékszéket alakítottak ki. A tereket kőkeret nélküli, szegmensíves lezárású, kisméretű ablakok világítják meg.

 

A torony nyugati homlokzatának felső részén elhelyezett építési tábla tanúsága szerint Vay Péter rendelte építkezés 1959-ben fejeződött be. 

 

 A kastély a XVIII. században

 

Azonban a Vay-család építkezési kedve nem lankadt. Valószínűnek tűnik, hogy talán már a következő generáció tovább bővítette az épületet. Ekkor a kastély délkeleti sarkához épült egy alápincézett háromszintes torony. A sarkain vakolatból erőteljesen megformált kváderezéssel díszített toronyba, szintenként egyetlen boltozott helyiséget alakítottak ki. 

 

Elmondhatjuk, hogy legkésőbb a XVIII. század első felére, hovatovább alig 80-91 év alatt a kastély elnyerte végleges, napjainkig érvényes tömegformálását, tér- és alaprajzi elrendezését. E barokk-kori munkálatokat elrendelő személy feltehetően Vay László lehetett, akiben a család tulajdonában lévő golopi-kastély építtetőjét is sejthetjük. 

 

 Építkezések a XIX. század második felében

 

Ez a nyugalmi állapot azonban csak a XIX. század második feléig tartott, amikor is újfent nagyszabású építkezésbe fogtak. Ennek eredményeként nemcsak az együttes homlokzati nyílásrendszerének reneszánsz jellege szűnt meg, hanem a belső helyiségekben is alapvető változtatásokat hajtottak végre. (Az ablakok kőkereteit eltávolították, majd pedig felső lezárásukat csúcsívesé alakították át.) E romantikus, gotizáló stílust megvalósító építkezés nyomán a homlokzatokon megjelenő csúcsíves lezárású, ám aránytalan ablaknyílások a homlokzati sík elé kiugratott új (vakolatból formált) fő- és övpárkány, továbbá a festett armírozást eltakaró (feltehetően a déli toronysarok armírozását utánzó) erőteljesen jelentkező vakolatból formázott kváderes díszítés, valamint az egész homlokzaton eluralkodó ( a kutatás tanúsága szerint sárgásbarna színűre festett) új vakolat egyetlen eredménye: az építtetőknek sikerült egy minden tekintetben előnytelen megjelenésű, aránytalan nyílásrendszerrel tagolt homlokzatot létrehozni. Ekkor szüntették meg a kőkeretes bejáratot, továbbá a földszint nagyalakú, fülkés megoldású ablaknyílásainak kialakítása is ehhez az építkezéshez köthető. 

 

A XIX. század végének és a XX. század elejének

építkezései 

 

A századforduló körül, de még 1906 előtt (1906 Vay Ádám hamvainak hazahozatala) a kastélyt újratatarozták, melynek során a homlokzatokat újravakolták . A belsőben új ajtószerkezeteket helyeztek el és új falépcsőt készítettek. 

Ekkor készült a második emeleti nagyterem freskója is.

Végezetül a század húszas éveiben bevezették a vízvezetékeket, az árnyékszéket pedig korszerűsítették (a falban húzódó aknába, vezetékeket építettek be). Ezután egészen az 50-es évekig lényegesnek mondható átalakítási munka már nem folyt a kastélyban. 

 

 


 

 

 

 

1960-62 között első ízben restaurálják a műemléképületet, s törekszenek az eredeti állapot bemutatására. – 1996-2004-es helyreállítási, restaurálási munkák során még közelebb viszik a kastélyt a XVII. századi arculatához.


 A kastély, mint történelmi emlékhely

Megyénknek ez a műemléke a Rákóczi-szabadságharc idején jelentős szerephez jutott. II. Rákóczi Ferenc két alkalommal járt itt - a felkelés megindulása és hanyatlása idején - és fontos tárgyalásokat folytatott. Első látogatása 1703. július 19-én történt. Ez alkalommal nyerte meg a Vay-testvéreket, Lászlót, Mihályt és Ádámot a felkelés ügyének. Rákóczi már előzőleg kapcsolatban volt a Vay fivérekkel, ugyanis a nagy hűtlenségi per során a császár őket is elfogatta és csak 1702-ben szabadultak a bécsújhelyi börtönből. Rákóczi 1703 –ban azzal a számítással jött Vajára, hogy a Vay testvérekben segítő társakat nyer. Ebben a várakozásban nem is csalódott, a közös szenvedések emlékéből könnyen fakadt a közös célkitűzés: a vajai várra még aznap kitűzték a „Pro libertate” zászlót. Ugyanakkor Rákóczi Vay Lászlót elküldte a kisvárdai vár hódoltatására. Ugyanis a nemesség bizonytalankodva fogadta a felkelést, nem látta világosan Rákóczi célkitűzéseit. Hangulatukat híven tükrözik Rákóczi szavai :  „a hirtelen és lelkes parasztfelkelés megdöbbentette a nemességet” , mivel „a parasztokat izzó gyűlölet vezette uraik ellen”. Éppen ezért „a megyék nemessége nem tudta, melyik pártra álljon, mert egyformán félt a néptől és a németektől”. Így a mind nagyobb területre kiterjedő általános népfelkelés elől a vármegyék nemessége a megerősített várakba és városokba húzódott. A szabolcsi nemesek Ibrányban, Kállóban, Kisvárdán kerestek menedéket. Rákóczinak tehát meg kellett nyernie – szép szóval, vagy fenyegetéssel – a nemességet. Ebből a célból bocsátotta ki július 18-án a naményi pátenst, amelyben a haza megmentésére és a népfelkeléshez való csatlakozásra szólította fel a nemességet, és ugyanebből a célból küldte Vay Lászlót Várdába. Arra számított, hogy a szabolcsi nemesség jobban hallgat egy közülük lett kurucra, mint egy parasztfelkelőből lett kapitányra.

 

Vay László küldetése nem járt teljes sikerrel. A kisvárdai várban lévő nemesség csatlakozása helyett Rákóczinak meg kellett elégednie azzal a nyilatkozattal, hogy a háta mögött nem fognak ellenséges cselekményeket elkövetni. A Vayak kezdettől fogva szívvel-lélekkel a fejedelem mellett álltak. Vay Ádám hadbaszállva követte Rákóczit, aki már Kálló elfoglalása után udvari marsallá nevezte ki.

 

Midőn a felkelés hanyatlóban volt, a fejedelem hű emberének várkastélyát választotta a császár küldöttével való egyezkedő tárgyalások színhelyéül. 1711. január 31-én tehát ismét Vajára jött. Emlékirataiban így írt erről a találkozóról: „…..a haza szeretete és  nyugalmának őszinte óhajtása engem Vajára vezet, hogy ott értekezzem Pálffy tábornokkal… estefelé megérkeztem e helyre. Pálffy tábornok és én ugyanabban a kastélyban szálltunk. Előttem érkezett és kinn fogadott, amikor lovamról leszálltam….amikor egyedül maradtunk Pálffyval biztosított a császár jóakaratáról, s arra buzdított, hogy írjak az uralkodónak egy hódoló levelet, s ha ezt megteszem, biztosíthat róla, hogy a császár a nemzetnek éppúgy, mint az erdélyieknek megadja a törvényeken alapuló minden szabadságát és általános bocsánatot mindazoknak, kik még fegyverben vannak. Ami pedig az én személyemet illeti, nincsen olyan becsület, méltóság, kedvezés, vagyon, amelyet ne remélhetnék az erdélyi fejedelemség kivételével.” A fejedelem a felkínált személyes előnyöket visszautasította, de megígérte, hogy három napon belül illendő levelet ír a császárnak. A nemzetre vonatkozó ígéreteket előtte meg akarta tanácskozni a szenátussal, és a szövetkezett rendekkel. Késő éjszakáig tárgyaltak  Pálffyval, s mint írja, másnap kora reggel egy időben távoztak.

 

A vajai várkastély mint látjuk, fontos tárgyalások színhelye volt a Rákóczi-szabadságharc idején. A fejedelem kétszeri vajai látogatását az épület falába helyezett emléktábla is megörökíti.

 

 

Múzeumszervezés

 

Mint láttuk, a Rákóczi-szabadságharc idején jelentős tárgyalások színhelye volt a vajai várkastély. A fejedelem kétszeri vajai látogatását az épület falába helyezett emléktáblák is megörökítették. Jelentős történelmi és építészeti értékkel bír a Vay-kastély. Ennek ellenére az 1950-es évek végéig nem történtek lépések e kulturális történeti örökség bemutatására. A gondolat, hogy a várkastély méltóbb annál, hogy borbélyműhelynek, orvosi rendelőnek, stb. adjon helyt, Molnár Mátyásnak és feleségének jutott eszébe. Őket 1957-ben helyezték ide, ahol addig tanítottak.

Nem sokkal Vajára kerülésük után egy olyan  emlékhely alapjainak lerakásához fogtak hozzá, melynek célja a stabil alapokon álló nemzeti gondolkodásmód kialakítása volt.

Nem voltak könnyű helyzetben, nemcsak az ismert gazdasági, társadalmi és politikai körülmények miatt, de nehezítette munkájukat a község kezdeti közömbössége is. Erről így írnak egy 1961-es népfront bizottsági jelentésben, ami május 14-ei Rákóczi emlékünnepélyt készítette elő. A „sok-sok emberöltőn át felgyűlt közömbösség nem olvadt még fel eléggé. Pedig nem lehet elhinni, nem lehet elképzelni, hogy ne érdekelné a falu minden lakóját az a kor, amelyben őseink verítékes munkával hordták össze ennek az építménynek a köveit, szükséges, hogy minden ma élő embert érdekeljen, hogy kik és mivel szolgálták egykor ennek a kastélynak urait, kell, hogy érdeklődéssel forduljon nemzeti történelmünk azon eseményei felé, amelynek színhelye ez a várkastély volt.”

Áldozatos munkájuknak hamar meglett az első gyümölcse. A község lakóinak jelentős részét sikerült a múzeumszervezés támogatására felsorakoztatni, s az ünnepségen – 1961-ben – már több százan vettek részt. Nagy lendületet adott munkájuknak az épület restaurálása.

A helyreállítás után 1964. október 4-én nyitotta meg kapuit a Kuruc Vay Ádám Múzeum.

A múzeum állandó kiállításai mindig kapcsolódtak az épület történelmi múltjához. A tárlatok középpontjában a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc, valamint a Vay-család történetét bemutató anyag áll. – Természetesen számos időszaki kiállításnak is  helyet ad a múzeum. 

 

 

Copyright © MNM Vay Ádám Muzeális Gyűjteménye! All right Reserve!
 
Template By Web Design Builders | Web Design Philippines
Distributed By Joomla Perfect   Sponsored By Ayos Hosting | Property List | Foodcart Franchise